Hiba történt a modul működésében

2012. február 7., kedd

2. menet

Hát újra itt vagyunk... Kezdődik a következő félév...
Te is a tieiddel, meg én is a...     ...ezt inkább hagyjuk...
A feladatra kell koncentrálni! A cél mindenek előtt!...

2012. január 12., csütörtök

2012. január 10., kedd

BeLmOnDo

"Nő, akit rám bíz majd az ég, de elhajtják a démonok mellőlem,
Mindig egy lány, aki annál többet ér, hogy rám hagyná az ég, megint úgy érzem,..."

Moonlight

Nem hiszek a jóslatokban...
Nem hiszek a sorsban...
Van, hogy megtapasztaljuk azt egy pillanatra, hogy mindjárt mindennek vége, és akkor nagyon rossz.... De gyorsan fordul a kocka, a kedélyek csillapodnak, és kapsz a kezedbe egy szép jövőképet, szerényen bekeretezve a múlt képkockáival....
Gyönyörű szép kép...
De nem akarok reménykedni... nem akarok hinni! Tudni akarok!

Miért áll meg itt a tudomány?... Ehhez nincs gyógyszer... Nincs hozzá számológép... Nincs hozzá szimulátor...
Kezdeném úgy a mondatot, hogy: Az ember... de nem lehet általánosítani... Szóval, én nem akarok naiv lenni,... de közben nem szeretnék beszürkült se lenni...  Mert ez a kettő, ha kicsit belemélyedünk, enyhén ütik egymást... Ahhoz, hogy dolgok történjenek, és jól  érezzük magunkat, néha muszáj spontán lenni... és hinni! Reménykedni...

És én hiszem, hogy ez a kép... ez az életkép, szépen lassan életre kel, hiszen nincsen benne hiba! Semmi hiba!...
(vagy pont ezért nem fog?... mert az élet rendje, hogy semminek nem szabad tökéletesnek lennie?... akkor ez nem az én világom...)
Nem!... Körbenézek, és látom, hogy millió ember van, ki így él, ki úgy, és mind megkapja azt amit érdemel, vagy ami jár, vagy amiért küzd!!! Én továbbra is hiszek... és szeretek... :-)

...és a Holdfény... :-) Hmmm... abban hiszek még! Vagy abban a természetfelettiben, aki/ami beirányította azt az ablakon... <3

2012. január 8., vasárnap

A kedves...

Egy vers, amit tizenegy-két évesen mondtam el, egy versmondó versenyen, semmi komoly nem kötött hozzá, de egy olyan érzést generált, amit a mai napig nem tudok elfelejteni, mint ahogy pár sorát sem...
Ma már ha olvasom, saját tapasztalatot fűzök hozzá akaratlanul, és egy embert... :-)
Ismerjétek meg ti is...:


MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.

És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!

De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
                                                       József Attila

Csak egy pillanat!...

...Ennyibe került az, hogy átlépjünk 2011-ből 2012-be...
Nem tudom, mit fog hozni ez az év... Döcögősen indult... Annyi tervem van, annyi vágyam, és annyi félelmem...
Veled sokkal egyszerűbb lenne minden, ha mindig mellettem lehetnél...

Régen írtam már, eléggé elkésve, de Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek! :-)

Remélem jól telt mindenkinek a szünet! Már úgy vártam mint a messiást... Mint ahogy téged várlak mindig...

Nem tudom lehet, hogy csak velem van így, de mikor történik sok csodálatos dolog egyhuzamban, majd utána visszaesünk egy újabb tűnő pillanat alatt, hirtelen  a szürke hétköznapokba, úgy rám tör  a hiányérzet, az elanyátlanodás, hogy az a sok érzelemdús élmény, ami végre az agyamnak másik részét mozgatja, az ne múljon el! Vagy ne ilyen hirtelen érjen véget...

(Most nem vagyok képes többre... majd helyreállnak a dolgok lassan...)

2012. január 4., szerda

...nothing...II

...Csak hátra kell döntenem...
...hogy lüktet,   mintha ki akarna jönni...
...milyen egyszerű is lenne Istenem...
érzem az ízét..., hogy megfekszi a gyomrom!...
...borzasztó...

2011. december 29., csütörtök