2012. január 10., kedd

Moonlight

Nem hiszek a jóslatokban...
Nem hiszek a sorsban...
Van, hogy megtapasztaljuk azt egy pillanatra, hogy mindjárt mindennek vége, és akkor nagyon rossz.... De gyorsan fordul a kocka, a kedélyek csillapodnak, és kapsz a kezedbe egy szép jövőképet, szerényen bekeretezve a múlt képkockáival....
Gyönyörű szép kép...
De nem akarok reménykedni... nem akarok hinni! Tudni akarok!

Miért áll meg itt a tudomány?... Ehhez nincs gyógyszer... Nincs hozzá számológép... Nincs hozzá szimulátor...
Kezdeném úgy a mondatot, hogy: Az ember... de nem lehet általánosítani... Szóval, én nem akarok naiv lenni,... de közben nem szeretnék beszürkült se lenni...  Mert ez a kettő, ha kicsit belemélyedünk, enyhén ütik egymást... Ahhoz, hogy dolgok történjenek, és jól  érezzük magunkat, néha muszáj spontán lenni... és hinni! Reménykedni...

És én hiszem, hogy ez a kép... ez az életkép, szépen lassan életre kel, hiszen nincsen benne hiba! Semmi hiba!...
(vagy pont ezért nem fog?... mert az élet rendje, hogy semminek nem szabad tökéletesnek lennie?... akkor ez nem az én világom...)
Nem!... Körbenézek, és látom, hogy millió ember van, ki így él, ki úgy, és mind megkapja azt amit érdemel, vagy ami jár, vagy amiért küzd!!! Én továbbra is hiszek... és szeretek... :-)

...és a Holdfény... :-) Hmmm... abban hiszek még! Vagy abban a természetfelettiben, aki/ami beirányította azt az ablakon... <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése